Szereplőválogatás

Gáspár Tibor és Karalyos Gábor első találkozója
(középen a rendező)
A két felnőtt főszereplő esetében nem tartottunk castingot, egyszerűen kitaláltuk, hogy ők lesznek, és kész. Talán Márk dobta fel először az ötletet: - Te, miért nem keresed meg azt a színészt a Másnapból?

Tudniillik Gáspár Tibor színművészt először Janisch Attila Másnap című filmjében volt szerencsénk látni a vásznon. Tulajdonképpen Attila fedezte fel Tibort a film számára, korábban csak színházban játszott, nem különösebben vonzotta a mozi. De a javaslat nem volt rossz, így felhívtam Attilát, hogy beajánlana-e Tiborhoz. – Hú, ő drága lesz, de megpróbálom – közölte Attila, és össze is jött az első telefonbeszélgetés, melynek lényege az volt, hogy oké, nincs sok pénz, de küldjük el a könyvet, aztán meglátjuk. Postáztam a regényt is, hadd lássa Tibor, hogy honnan indultunk. Éppen Szőke Andrással forgatott Taliándörögdön, és kapva kapott az alkalmon, hogy unalmas óráit olvasással üsse el.

Karalyos Gábor könnyebb és egyszerűbb eset volt, mert régebbről ismertük, egy korábbi meg nem valósult filmtervre már egyszer igent mondott, így kíváncsi volt az újabb munkánkra. Ezúttal biztatni is tudtuk: most úgy indul a projekt, hogy van valamennyi pénz, aztán jön a többi! Megkapta a könyvet, és hamar el is olvasta, oké, elvállalta, hurrá!Félénk telefon Tibor bácsinak, mi újság? Lelkes dörmögés a vonal másik végén: - Ez egy jó történet, tetszik a karakter, és milyen egyéb könyvei vannak még Richard Bachnak? Nagy volt az öröm, már csak meg kell állapodni, szerződést kötni, és megvan a két főszereplő, akik mégiscsak az egésznek az alapjai. Azt is tudtuk azonban, hogy most jön a neheze, találnunk kell két gyerekszereplőt, akik meggyőzően alakítják a két általunk elképzelt karaktert.


Kilényi Márk és Sipek Nicolas
casting közben
Merre induljunk el? Karalyos Gábor azt javasolta, hogy nézzünk be Földessy Margit színiiskolájába, merthogy “mindenki oda jár gyerekért”. Tervbe vettük a dolgot, de először mégis a castingügynökségeket kerestük fel. Fényképeket kértünk és válogattunk, majd elkezdtük a meghallgatásokat. Jöttek a 7 és 11 év körüli gyerekek sorban – ahogy kívántuk. Csupán két hibát követtünk el. Egyrészt elszámoltuk az életkort. A történetben jól hangzott, hogy a két fiú ilyen korú, de a válogatásokon hamar kiderült, hogy emelnünk kell az éveket, mert ebben a korosztályban nagyon nehéz lesz megfelelő gyerekeket találnunk. A másik tévedésünk az volt, hogy amatőröket kezdtünk el meghallgatni.

Jojó, az egyik ügynökségvezető nem is értette. Egyrészt azt, hogy mi a fenét keresek én, mint rendező a kezdeti castingokon, miért nem csak a második-harmadik szűrő után nézem meg a srácokat, másrészt miért nem adok neki egy forgatókönyvet, amely alapján ő előválogat, és csak azokat hívja be, akiket – korábbi tapasztalatok alapján – esélyesnek tart a szerepre.

Szelíden jegyeztem meg, hogy nem vagyok castingokhoz szokva, korábbi filmjeimben – egy két kivételtől eltekintve – a baráti körömből válogattam a szereplőket. Így vagy úgy, de az Illúziók filmnek zöldet adó Égiek ezúttal sem hagytak el minket, és ekkor kezdtem sejteni/remélni, hogy ez a film bizony arra ítéltetett, hogy elkészüljön. Történt ugyanis, hogy a szereplőválogatás első napján besétált egy barna hajú kisfiú (na jó, nagyfiú), kezet fogott velem, letegezett (ellentétben a többiekkel), majd leültünk beszélgetni. Korábban minden jelentkező kapott egy szöveget, amit el kellett mondania, de Kilényi Márk esetében ez szóba sem került.

Váltottunk pár szót, majd megkérdeztem, hogy szerinte hogyan kell felhőt párologtatni. Ez a kérdés bizonyára sokunkat váratlanul érintene, ha

Szerződéskötés a gyerekekkel
nem olvastuk volna korábban Richard Bach könyvét, de Márk túl az első meglepetésen tulajdonképpen elmondta, hogy mi a módja a felhőpárogtatásnak, anélkül, hogy olvasta volna a könyvet. Utána bemutatta a vizen járás módozatait, és nem volt több kérdésem. Hazaérve többször megnéztem a válogatáson készült fotót, és volt egy olyan érzésem, hogy megvan Tomi, az idősebbik gyerekszereplő. Többen óva intettek: ne hamarkodjam el a döntést, sok kiskamasz jön majd még be a képbe, de én éreztem, hogy ebben a srácban van valami, ami túlmutat a színészi tehetségen. Viszont még nem volt Ricsink, a fiatalabb kisfiú. Ez ügyben végre elmentünk Földessy Margithoz, ahol megnéztünk egy foglalkozást. Csendesen beültünk a hátsó sorba, ahol mindössze egy szőke fiú, Kristóf foglalt helyet. Érdeklődve nézte az órát, amikor jelentkezni kellett egy gyakorlatra felemelte a karját, de nem túl magasra. Félénk, szelíd srácnak tűnt. Amikor viszont kiment a játéktérbe, felszabadult, játszani kezedett, és ébredezett bennem egy érzés, hogy megvan az én emberem.

Még egy casting hátravolt, és voltak még jelöltjeink a kapott fényképek alapján. Ücsörögtünk az ügynökség irodájában egy szombat délelőtt, de a gyerekek csak nem jöttek. Páran lemondták, páran nem is szóltak, ám egyszer csak megjelent egy kócos, hosszú hajú fiú, Nicolas. Tökéletes szövegtudással érkezett, remek hangja volt, és mindannyiunkat meglepett ösztönös tehetsége, érdekes hangja és szenvedélye. Hm. Ettől függetlenül nem ingott meg a hitem a korábbi kisfiúban.


Gerő Anna, Földessy Margit egyik tanítványa
casting közben
Úgy alakult, hogy négyen maradtak. Két idősebb srác: Márk és Gergő, és két fiatalabb fiú: Kristóf és Nicolas. Úgy döntöttünk, hogy tartunk egy utolsó válogatást, ahova elhívjuk őket, és mindkét pár-variációt kipróbálva átmegyünk az összes jeleneten. Kariéknál (producerünk) tartottuk meg a callbacket, játszottunk, fociztunk, ettünk, ittunk, próbáltunk. Én kifulladtam a játékban, ők nem. Viszont látva a gyerekeket egymással próbálni, jócskán bajba kerültem, mert felül kellett vizsgálnom korábbi döntésemet. Azt hittem, semmi sem ingathatja meg Márk pozícióját, viszont Gergő játéka most nagyon tetszett, dacára annak, hogy nem tudta a szöveget. Nicolas szintén lenyűgözött. Jó pár napot rágódtam az ügyön, mire úgy határoztam, hogy ne én döntsek, hiszen már a eldőlt a dolog, csak éppen nem általam. Nicolas és Márk egymást választotta – ez azonnal kiderült. Úgy voltak egymással, mint két valódi testvér, Nicolas nagyon örült vadiúj bátyjának, és Márk is odavolt hirtelen feltűnt öccséért. Így eldőlt. Kristófot azért nem engedtük el, kapott egy epizódszerepet a filmben.

Nagy volt az öröm, megvan a négy főszereplőnk. Az epizódszereplők kiválasztása már szinte gyerekjáték volt, egyszerűen körülnéztünk ismerős színész-körökben, és felkértük Gyurin Zsoltot, Bitskey Tibor bácsit, illetve egy csoda-kislányt is találtunk Gerő Anna személyében – hát persze, hogy Földessy Margitnál.

Mivel ragaszkodtam ahhoz, hogy dunaújvárosi színészek is legyenek a filmben, megkerestünk Kiss Attilát a Bartók Kamaraszínházból. Attila valamikor díszletmunkásként került a színházhoz (még a mai napig műszaki alkalmazottként van feltüntetve a színház honlapján), ám úgy alakult, hogy főszerepeket játszik olyan darabokban, mint például a Svejk vagy A százados. Azonnal azonnal igent mondott felkérésre, bár közölte, hogy már előre izgul tekintve, hogy még soha nem játszott filmben.

És persze nem maradhattak ki korábbi filmjeim kulcsfigurái sem a produkcióból, még ha csak egy-egy pillanatnyi feltűnés erejéig is: Boda András, Túri Laci, Csanálosi Gábor, stb. Szaksz Gabi is megjelent a színen sokunk nagy örömére.